Skripecz Sándor, Dr.: Lengyel-magyar szótár

Ma; amikor egyre szorosabbra fűződnek a népek közötti kulturális kapcsolatok, el sem lehet képzelni e kapcsolatok elmélyítését megfelelő jó szótárak nélkül, amelyek megkönnyítik az érintkezést és lehetővé teszik a szépirodalmi, tudományos és publicisztikai művek pontos és közvetlen lefordítását. A mindig oly élénk magyar-lengyel kulturális kapcsolatok már régóta éreztették egy lengyel-magyar szótár elkészítésének szükségességét, s e szótár hiánya már eddig is sok hasznos kezdeményezésnek volt kerékkötője. A kérdést már nem egyszer próbálták megoldani. Korompay E. 1936-ban Varsóban kiadta az első magyar-lengyel és lengyel-magyar szótárt ("Pierwszy słownik"). 1942-ben Magyarországon megjelent J. Kurdibovicz sokszorosított szótára és ugyanebben az időben nyomtatásban megjelent Boér Gy. és Marcal J. kis Lengyel-magyar szótára (Békéscsaba, 1942). Kis terjedelmű, korlátozott szókincsű szótárak voltak ezek, s csak a második világháború idején a W. Kłafaczyński készítette lengyel-magyar szótár volt ezen a téren az első komoly kísérlet. Sajnos, ezt a részben már kiszedett szótárt Magyarországnak a németek által való megszállása (1944) miatt nem nyomtatták ki és a vele kapcsolatos munkákat később sem folytatták.
Magyar-lengyel lexikográfiai munkák csak a Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti kulturális együttműködés szorosabbra fűzése és a megkötött kulturális megállapodások végrehajtása során indulhattak meg. A kultúregyezmény kölcsönösen elő is irányozta a szótárak kidolgozását, és a magyar fél ennek értelmében már 1950-ben hozzálátott a lengyel-magyar szótár elkészítéséhez. Ez nem volt könnyű vállalkozás, mert hiányzott hozzá a kiindulási anyag; a régi (a Linde-féle és az ún. varsói) szótárakban összegyűjtött szókincs ugyanis sokban már elavult, mind a kifejezések összeválogatása, mind a jelentések meghatározása szempontjából. A szerkesztőknek maguknak kellett ezt az anyagot a sajtóból, publicisztikai kiadványokból, kézikönyvekből, irodalmi művekből stb. kiegészíteni. Az ily módon összegyűjtött anyagnak azonban még számtalan hiányossága volt és nem mindenben felelt meg a mai irodalmi lengyel nyelv állapotának; s így - először Budapesten, majd Varsóban - még egy pontos ellenőrzésnek és lektorálásnak kellett alávetni mind a címszavak, mind pedig a jelentések szempontjából. Ezt a feladatot egy lengyel nyelvészekből és lexikografusokból álló munkaközösség végezte el, amely a W. Doroszewski professzor szerkesztésében készülő új nagy Lengyel Nyelv Szótárának anyagára támaszkodott.