Közismert és érdekes tény; hogy a modern szellemi életnek még ama képviselői is, akik pedig egyébként a református keresztyénség valláserkölcsi erői és jelentősége iránt semmi érzékkel sem bírnak, mindig tisztelettel hajolnak meg a kálvinizmus kulturális ereje és hatalma előtt és elismerik annak négyszáz éves eredményeit az európai és amerikai kultúra éleiében.
Ez a tény is azt mutatja, hogy a református keresztyénség mindig és mindenütt kulturális hatalom volt a társadalmak életében és kultúrateremtő ereje olyan arányban érvényesült, amilyen arányban tudott mint keresztyénség is virágzásra jutni az egyházi élet keretei között, sőt azon túl is messzemenőleg.
Ez a hatás tehát nem volt mindig és mindenütt egy forma erős és áldásos. Mert néha és néhol a jelenléte csak jótékony inspirációt jelentett a kultúra számára. Másutt már - nem egyszer és nem egy ponton - reformálta is azt; ismét másutt már kultúrateremtő erővel is fel tudott lépni, ahol t. i. nagyon tisztán és teljes fegyverzettel tudott érvényesülni. Előfordult azonban többször az is, és főleg éppen a vallási és egyházi apálykor szakok idején, hogy nem annyira elveket és ideálokat, mint inkább csak igen tehetséges embereket adott a kultúrának, bár azok nem egyszer már csak keresztlevelük szerint voltak reformátusok és elvi tekintetben bizony "messze vidékre" távoztak az "atyai háztól". (E hatásokat végig ki lehet mutatni a magyar kultúra történetében is.)