Saul Bellow 1915-ben született, s így már férfifejjel érte meg a második világháború borzalmait, a hirtelen technikai fejlődésből fakadó agyonszervezést, az amerikai életforma kritikusra fordulását. Ezt tükrözik regényei, melyekben a jelenségek méreteit, és arányait igyekszik helyreállítani, és visszavezetni hősét a humánum alapvető értékeihez.
– Imádom az életet, s ha arcát nem érem fel, hogy megcsókoljam, hát akkor lejjebb csókolom meg, ahol érem – mondja Henderson, az öles termetű, mázsás milliomos, a mai Gulliver, modern kalandregényünk hőse.
Az ötvenen túl még egyre űzi, hajtja barátunkat lelke mélyéről a belső hang, hogy a konformizmus és a babaarcú nők hamis világából való menekülve megkeresse igazi énjét. Afrikában, vad törzsek között, mulatságos és gyászos kalandok során megtanulja az igazi oroszlán-emberséget (eddigi disznó-embersége helyett), s lélekben megerősödve tér vissza hazájába feleségéhez.
Leleményes, sok humorral és szatírával átszőtt történet ez, s a szerző mindenkinek a tetszésére bízza, hogy egyszerűen csak elszórakozik hőse viselt dolgain, avagy a tettei mögött megbúvó filozófiai tartalmat is felfedezi.
Saul Bellow-t 1967-ben Nobel-díjjal tüntették ki.