Ez a könyv nem tollal; ceruzával íródott, nem írógépen, számítógépen született. Nem is az írás az alapanyaga, hanem egy sor hosszú, kötetlen, jóízű beszélgetés. Valamikor a 80-as évek legelején indult el útjára - a bajorországi Pöckingbe - egy aprólékos gonddal, hibátlan németséggel megfogalmazott levél, amelynek címzettje: Herr Dr. Otto von Habsburg volt. "Herr Abgeordheter", vagyis "képviselő úr". Postafordultával érkezett a válasz. Hibátlan magyarsággal írva. Röviddel ezután találkoztunk első ízben dr. Habsburg Ottóval - akkor még filmkamera előtt, mivel a videokamera még nehézkes volt. Az igazat megvallva: soha nem kértünk és nem kaptunk dr. Habsburg Ottóról a mesterségünk szabályainak megfelelő interjút. Beszélgetéseinknek soha nem volt vázlata, előre kimunkált gondolatmenete, soha előzetesen nem küldtünk kérdéseket (egyetlen egyszer megkíséreltük ugyan, de kiderült, hogy "alanyunk" meg se nézte, egyszerűen zsebre vágta a precízen összeállított kérdéslistát).
Beszélgettünk, pillanatokon belül tökéletesen megfeledkezve a hátunk mögött dolgozó kameráról. A filmek - mint ez a könyv, - a maguk fésületlen formájában közvetítik dr. Habsburg Ottó mondatait, gondolatait. Ha nem is édesanyjától, de ugyanúgy tanult meg magyarul, mint bármelyik magyar gyerek: nem iskolásmódra, nem nyelvleckéből. Az anyját sokszor helyettesítő Melissza nővértől. Természetesen: nem nyelvtani alapon. Magyarországon aztán 7 éves korától 76 éves koráig egyetlen napot, egyetlen órát sem tölthetett. A gyerekvilág magyartalansága hibátlanul él benne, de felnőttkori főtevékenységének nyelvezete: a politikáról, világgazdaságról, stratégiáról szóló nyelv, a parlamenti nyelv, az államférfiak eszmecseréinek, tárgyalásainak szóhasználata, - ezek németül, franciául, spanyolul rögződtek benne...