Kotta és paletta – zenészek, festők és az eleven közeg, amelyben műveik létrejöttek, közönségre találtak és találnak ma is. A szerző nem kíván ítészi szerepben tetszelegni, nem történészként gyűjti és vizsgálja anyagát, de nem is saját műélményét akarja a művek helyre tolni. Szereti, amiről és akiről ír, és mindent tudni akar róla. Tárgyválasztását is ez a szeretet diktálja: ihletett alkotók, mint Gustav Mahler vagy Egon Schiele, nagyszerű karmesterek, mint Nikisch Artúr, Furtwängler vagy Mengelberg, szeszélyes múzsák, mint Alma Mahler vagy Csinszka, sajátos sorsú alkotóműhelyek, mint a Nyolcak művészcsoportja és mindenekelőtt a Wagner-szentély, Bayreuth, ahová a szerző a hívek áhítatával, de szektaszerű túlzásai és kizárólagossága nélkül lép be. A kötet esszéi egy egész kulturális táj, a félig múltba süllyedt, de szellemében jelenvaló Közép-Európa képét hozzák közel olvasóikhoz.