A XVI. és XVII. századi Franciaországot; a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam kilencedik kötetében ismét Pierre Emmanuel de Siorac, XIII. Lajos bizalmasa, az éles eszű, nemes lelkű, fiatal kora ellenére nagy műveltségű ifjú lovagi és szerelmi kalandjairól olvashatunk. Siorac nem csak szemtanú: részt vesz az összeesküvésben, amely medici Mária, az anyakirályné kegyencének, Concininek a meggyilkolásával végre trónra juttatja az addig félreállított, megszégyenített, sokat csepült gyermekkirályt. De vajon a hatalom megragadása elég-e az uralkodói méltósághoz? Győzi-e feladatát, helyt áll-e az ifjú Lajos, mikor az országnagyok széthúzása, a hugenották dölyfös becsvágya, anyja intrikálása szüntelen veszélyt jelent trónjára, s házassága, utódlása körül sincs minden rendben? Ám egyvalakire minden körülmények között számíthat, hősünkre, aki szolgálatai és hűsége jutalmául megkapja az Orbieu grófja címet és teljes jogú tagja lesz a királyi tanácsnak. A legtöbbet mégis azzal nyeri, hogy nyitott szemmel és füllel jár-kel a világban, és érdekesebbnél érdekesebb ismeretségeket köt. Egy éles eszű és éles nyelvű szobalánytól alkalomadtán éppoly sokat tanulhat, mint a zseniális politikustól, az agyafúrt Richelieu bíborostól. Az újdonsült gróf tanul is szorgosan, és így egyre jártasabb a szerelem és a politika dolgaiban.