Jézus-életrajzban a szerző feltételezi; hogy Jézus a Dávid nemzetségből származó Mária (Mirjam) és Heródes zsidó fiának (a később kivégzett) Antipatrosznak titkos házasságából származott, így Judea trónjának egyetlen törvényes örököse. Az evangéliumtól és a kritikai vallástörténettől ez a felfogás eltér, azonban Jézus alakját a mai olvasó számára elfogadhatóbbá teszi,(vagy igyekszik tenni) és számos misztikus elemet kiküszöböl a történetből. A históriát Agabosz, egy vallásos keresztény mondja el, aki kortársa Jézusnak, gyermekkorában maga is találkozott vele. Agabosz krónikája szerint Jézusnak is tudomása volt királyságának törvényes jogáról, sőt Pilátusnak is, aki felajánlotta számára a trónt. Ő azonban azt a bevallott célt tűzte maga elé, hogy mint felszentelt király, egy ősi dinasztia törvényes sarja, kiteljesíti a zsidók Messiására váró próféciákat, jövendöléseket, megtöri a születés, a nemzés, a halál és az újjászületés siralmas körét, amelyből senki sem bírt szabadulni Ádám óta. A világi hatalom igényéről való puszta lemondás nem volt elegendő. Elszántan remélte, hogy magát a halált is legyőzi. Tragédiája a keresztrefeszítéskor teljesedik be - nem a fizikai halálban, mely az ő szándéka szerint való, de mert ráébred arra, hogy áldozata fölösleges. Graves Jézusa nem természetfölötti csodákat véghezvivő isten, hanem saját korának rendkívüli sorsú és egyéniségű gyermeke, az elhivatottság megszállottja, átfogóan mély erkölcsös gondolatok hirdetője. A könyv műfaját tekintve nem valódi történelmi regény, mert hősét történelmi környezetbe helyezi ugyan, de ezt a történelmet saját költői látása szerint formálja.