Ha "egy belgát felpofoznak"; s azután "jön Mortimer, és kezdődik a prosperity"...
Ha Manfréd, tulajdonképpen Ragyás Bill, a tragikus sorsú alkoholista, aki a "Sanghaji Teknőt az első mentőcsónaktól az utolsó zakóig elitta..."
Ha a dialógus az őserdőben folyik egy szmokingos, csokornyakkendős, szalmakalapos úr és egy nagyon ráncos arcú, kopasz, sovány, pálinkázó öregember között...
Ha a halott felszáll egy autóbuszra, amely zsúfoltan indul a City felé...
Ha egy "teve meghal a hazáért, és egy katona örül, hogy megborotválkozott", noha "egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik"...
Nos, ha ilyesmikről értesül Kedves Olvasó, akkor Ön Rejtő Jenő A Sárga Garnizon című művét tartja a kezében, mely öt - utoljára a harmincas évek végén megjelent - kisregényt tartalmaz. S még egy fontos használati utasítás: tömegközlekedési eszközökön nem érdemes olvasni e könyvet. Ott ugyanis furcsálkodást válthat ki, ha valaki hangosan fel-felnevet...