Négyéves koromban nagynénikém elvitt a Király Színház előadására. Talán itt kezdődött mindaz; aminek következménye ennek a könyvnek megszületése is. Előadás után azonnal kijelentettem, hogy ezentúl én is olyasmit szeretnék csinálni, mint azok a bácsik és nénik a színpadon. Shubert: Három a kislány c. operettjét játszották. Mikor nagynénikém megkérdezte, hogy melyik szerepet szeretném eljátszani a darabból, gondolkodás nélkül feleltem: "A három kislányt!" Itt kezdődött vonzódásom a jó szerepek, a jó színház és az operettek iránt. Tizenkét éves voltam, amikor Pest akkori ócskapiacán, a gróf Teleki téren zsebpénzemből megvettem egy színházi könyvecskét, mely első darabja lett annak a több mint ezer kötetből álló szakkönyvtáramnak, mely hozzásegített ahhoz, hogy hiteles képet nyújthassak az operett múltjáról, azokról az évekről, melyeknek nem lehettem szem- és fültanúja. Tizennégy éves koromtól rendszeresen látogattam a főváros színházaiban színrekerülő operett-produkciókat, s az előadásokról saját szórakozásomra jegyzeteket készítettem. Ezek alapján készültek a könyv 1937 utáni operett-ismertetései, melyek majd a második kötetben egészen napjainkig kalauzolják el az olvasót, felhasználva hazai és külföldi kutatásaim forrásanyagát.