Ralf Georg Reuth: Rommel - Egy legenda vége

Rommel mindvégig mesterien irányította a mozgékony erőket /.../ nagyszerű katonai játékos volt; úrrá tudott lenni az utánpótlás nehézségein és nem tűrt ellentmondást. Merészsége és elszántsága súlyos csapás volt nekünk, mégis megérdemli a tisztelgő szavakat, amelyeket 1942 januárjában mondtam el az alsóházban, igaz, meg is kaptam érte a magamét a közvéleménytől: „Igen merész és ügyes ellenféllel van dolgunk, sőt a háborús pusztítás közepette is azt mondom, nagy hadvezérrel"(Winston Churchill)
Erwin Rommelről, a Sivatagi Rókáról, a II. világháború német mintahadvezéréről - akárcsak valamennyi német háborús személyiségről - nehéz objektív portrét rajzolni, Ralf Georg Reuth, neves német történész mégis erre tesz kísérletet olvasmányos, de gondos kutatásokon alapuló életrajzában. Rommel tipikus tagja volt annak a nemzedéknek, amely tele lelkesedéssel és a győzelem biztos tudatában harcolt az első világháborúban és amelynek lelkén gyógyíthatatlan sebet ütött a „tőrdöfés", a váratlan békekötés. A nagypolitika, a stratégia, a világháború valódi céljait végzetesen félreértő, naivságig gyanútlan hadvezért ismerhetünk meg a tábornagy személyében, aki újszerű, hol zseniális, hol félresikerült elképzeléseivel, az alkalmazott meglepetéseffektusokkal hihetetlen sebességgel hágott mind feljebb a katonai ranglétrán. A propaganda, a reklámipar első igazán
jelentős „imázsépítése" is az ő nevéhez fűződik, a Goebbels-féle propagandagépezet ugyanis lassanként a német erő és győzelem szinonimájává tette az egyre jobban elkomoruló szemléletű Rommelt, hogy ezáltal is elterelje a német lakosság figyelmét a tragikus orosz hadjáratról. A Führerért gyermekien rajongó és mellette végsőkig kitartó Rommelt végül éppen bálványa kényszeríti arra, hogy önkézzel véget vessen életének. A legendák Rommelének időszaka azonban még csak ezután kezdődik.