Történelmi városnegyedekben járva, műemlékeket látogatva a kovácsoltvas-művesség szép, olykor művészi rangú emlékeivel lépten-nyomon találkozunk. Közülük néhány – mint az egri volt megyeháza Fazola Henrik készítette kapui vagy a fertődi volt Esterházy-kastély kapuzata – közismert látnivaló, nem csak a szakemberek ismerik; de többségük szinte beleolvad az építészet összképbe, anélkül hogy külön figyelemre méltatnánk. Az ősi lakatosmesterség alkotásai túlnyomó többségükben az építészethez kapcsolódtak mint épület- vagy berendezési elemek: kapuk, rácsok, veretek, zárak, lakatok, csillárok, lárák, kandeláberek vagy kis gyertyatartók – hogy csak néhányat említsünk közülük. Jelen voltak a középkortól kezdve a templomokban éppúgy, mint a kastélyokban, palotákban vagy lakóházakban.
Pereházy Károly a hazai kovácsoltvas-művesség történetének egyik kitűnő ismerője, aki az elmúlt években több szakdolgozatában és könyvében vállalkozott egy-egy részterület vagy alkotó bemutatására. Ebben a kötetében a középkortól kezdve századunk közepéig mutatja be a lakatos-műlakatos alkotások jelentős emlékeit, melyek többsége ma is eredeti helyén látható, nem egy azonban már múzeumaink gyűjteményeiben szerepel. A tárgyak bemutatásán kívül foglalkozik a szerző a szakma, a technológia történetével is, sőt a hazai irodalomban elsőként állított össze egy teljességre törekvő mesterjegyzéket, közölve a lakatosmesterek-művészek legfontosabb életrajzi adatait. Így a kötet nemcsak egy iparművészeti részterülettel foglalkozik, hanem általánosabb művelődéstörténeti szempontból is érdekes.