Athenaeum, 1892–1947
„A miénkénél boldogabb filozófiai kultúrákban lehetséges vagy csak pozitivista vagy csak szellemtörténeti munkát írni. Aki repertóriumot állít össze, bizonyos lehet benne: valaki majd portrésorozatot készít az alapján. Aki portrésorozatot alkot, bátran teheti: repertóriumra támaszkodhat. Boldogtalan filozófiai kultúra részeseként a magyar filozófia történetírója mindezt nem teheti. Neki egyszerre kell pozitivistának és szellemtörténésznek lennie. A magyar filozófiatörténetben feltáratlanok az alapvető források és kialakulatlanok a meghatározó kánonok, a filozófiatörténész így egyként kényszerül forrásfeltárásra és kánonképzésre.”