Elég! 2008 óta soha nem látott pénzügyi és gazdasági válság sújtja a fejlett világot; és egyelőre a legkevésbé sem látszik a vége. Miért mondanak csődöt legalapvetőbb tételeink a hosszú évek óta tartó válságkezelés során? Éppen azért, mert válság van – nem normális időket élünk. Paul Krugman a Nobel-díjas "megmondóember", a közgazdaságtan közismert fenegyereke szerint sem a krízis okait nem tártuk fel teljes mélységükben, sem kezelésének módját nem választjuk meg jól.
Krugman 2012-ben megjelent, rendkívül olvasmányos művében feltárja előttünk, hogyan oldható meg az immáron ötödik éve tartó válság. Hogy igaza van-e? Erről csak akkor tudunk véleményt formálni, ha elolvassuk a könyvet.
A kritikus, de konstruktív hangvételű és konkrét megoldásokat is kínáló könyvből sokat megtudunk a krízis természetéről: a "Minsky-pillanatról", a "likviditási csapdáról", a monetáris válságkezelés korlátairól, Keynes és kortársai állításainak érvényességéről. A könyvben sok szó esik Amerika és Európa helyzetéről: míg az előbbi az "olcsó pénz" révén sodorta önmagát kritikus helyzetbe (amit a pénzügyi "innovációk", mint például a követelések újracsomagolgatása, csak tovább nehezítettek), addig az utóbbiban a közös fizetőeszköz bevezetésének közgazdaságtani megalapozatlansága, valamint a közös építmények és intézmények tökéletlensége a bajok fő forrása – a szerző szerint legalábbis.
Az eredetit csak néhány hónappal követő magyar kiadás – a közgazdasági tartalom hű átadásán felül – törekszik a mű gördülékeny, időnként már-már provokatív, de mindenképpen izgalmas és figyelemfelkeltő stílusát is visszaadni – szívből reméljük: sikerrel.