1908. szeptember elején Nagyváradon; a magyar irodalom előszobájában megszületett a HOLNAP antológiája. Hét költő indult el a halhatatlanság felé: Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka. Nyolcvanegy év múltán e rohanó, politizáló századvégen, itt, Pesten jelenik meg újra hét váradi költő üzenete a mához, egy olyan gyakorlótérről, ahol a határfalak szorításában már-már elhal a szó. "Szóródunk. Málunk. Gyérülünk. / Félő, hogy elfogyunk, miként a / gólyák, / bölények, ordasok / e mostohult vidékről." Átmentett üzeneteket, jajkiáltásokat hordanak magukkal e versek, ördögszekér-sorsunk tanúbizonyságai; a megmaradás, a túlélés mikéntjei, világgá-kiáltás, olykor rezignált tiborci-panasz a végekről. Hét költő, hét korosztály, hét hang: a nagyváradi Ady Endre irodalmi kör műhelyében nőttek fel az elmúlt évtizedek alatt, figyelő szemek s fülek előtt; meg nem jelentethető versek, életérzések. 1987 őszén, 1988 telén három példányban készítettem el köteteiket (még Váradon) egyszemélyes kiadómban Kecsmetion könyvekként.