"Palágyi tehetsége nem akadémiai díjakat nyert elbeszélő költeményekben és verses drámákban emelkedett legmagasabbra; nagyvonalúsága, bölcselő készsége a szatirában találta meg töretlen kibontakozását. Különösen az 1925-ben kinyomott – bár előbb írt – s könyvárusi forgalomba nem került «Hangyák» c. nagy verse fogja át magasról az élet, emberi rendeltetés, Isten nagy területeit. Tagadása hatalmas, keserűsége mélyen megszenvedett. S itt is, mint Madáchban, – mert minden nagy tagadás ellentétes hangvillákat csendít – a luciferi hang lelkünk még mélyebb rétegében Ádámét ébreszti föl."
Ritka fantasztikus kötet!
György Oszkár: PALÁGYI LAJOSRÓL Nyugat 1933. 10-11. szám FIGYELŐ IN MEMORIAM