Pál János; Dr - Várady Jenő; Dr: Magyar lótenyésztés 1945-1980

A két évszám és a közöttük levő három és fél évtized több mint egy időszak meghatározója... 1945 a sorsforduló éve az 1000 éves ország dicsőséget és szenvedést egyaránt átélt népének történetében. Mindenben - tehát nem utolsósorban - a magyar föld adottságain és a magyar nép ősi hagyományain alapuló, tehetséggel űzött foglalkozásban, a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is.
A II. világháború előtti negyedszázad korántsem volt maradéktalanul termékeny korszak. A bizonytalan termelési politika nem találta meg az állattenyésztés jövőjének - legkevésbé a lótenyésztésnek - perspektivikus útját.
A romokon kellett új életet teremteni! Nyugodt öntudattal; büszkén állapíthatjuk meg: az újjáépítésben a magyar lótenyésztés az elsők között talált magára!
Jó szándékú, hazájukat szerető régi és új szakemberek állnak sorompóba: menteni, ami még menthető. Az állattenyésztési kultúra fejlődésének minden vívmányát felhasználtuk három és fél évtizedes munkánk során. Szocialista termelési rendünk szabályait törvénynek tekintettük. A felszabadulásunk óta eltelt három és fél évtized még nem történelmi távlat! Korszak - útkereséssel, küzdelemmel, becsületes munkával...
Mikor a végzett munkát olvasóink elé tárjuk, nem sorolunk fel neveket, mert nehéz lenne az igazságos rangsorolás. Tömören megállapíthatjuk: mindenki megtette a magáét, igyekezett teljesíteni a reá hárult feladatot. Méltatás, érdemek osztályozása helyett beszéljen az eredmény - beszéljenek a valóságot tükröző képek.