Ma már csak azok ismerik; akik Keszthely, Hévíz környékére elvetődnek, elmennek előtte, vagy figyelmüket felhívják erre az öreg épületre. A múlt században azonban, amikor még szerte az országban és a Dunántúlon is mindenütt szájról jártak a betyárokról szóló nóták, három megyében ismerték a nevét, többi társával együtt. A Billege, az Ürgelik, a Kutyafark, a Kutyakaparó, a Sanyarú, a távolabbi Balaton-környékén pedig a gamászai, az akarattyai, a tekeresi, az alsó- és felsődákai, a fűzfői, a geleméri - és itt a mi Gyöngyösi csárdánk - erdők szélén, utak mentén álló csárdák, az átutazóknak, kereskedőknek, meg a szegénylegényeknek voltak a pihenőhelyei. A legtöbb már eltűnt a múló idővel, helyüket is alig találni, de a csárdák emlékét megőrzi egy-egy híresebb betyár életéről szóló nóta.
Veszprém megyében még áll az almádi (Torgyöpi) csárda, amelynek közepén húzódott a két megye, Veszprém és Zala határa a múlt században; Tapolca közelében, a Szentgyörgyhegy aljában a ma présháznak használt Ürgelik csárda, ahol Sobri Jóska megismerte nagy szerelmét, Répa Rozit, és nem messze ide, szintén Tapolca közelében még láthatók a Billege csárda romjai, ahol egykor Répa Rozi lakott, és ahol Sobri legtöbbet megfordult. Mindezek közül használatban ma már csak a Gyöngyösi csárda van, amelynek hírét a közelében agyonlőtt, és ott eltemetett két betyár sírja őrizte meg.