Különös vonzerővel bírnak a térképek. Noha egy betűkkel és vonalakkal telerajzolt papír vagy gömb böngészése nemigen keltheti az utazás illúzióját; mégis megbűvöli képzeletünket a kicsiben elénk tett világ. S ami ma már precíziós műszerekkel végzett, úgyszólván absztrakt feladat a térkép rajzolása -, az hosszú ideig komplex fizikai és szellemi erőfeszítés volt. Ennek szentelte életét Gerhard Mercator, a modern térképkészítés egyik legjelentősebb alakja. Nevét a mai használatos számítási mód, emlékét a könyvformájú térképgyűjtemény "atlasz" elnevezése, világszemléletét jelentős írásművei, keze munkáját gyönyörű térképei, föld- és éggömbjei őrzik. Szokatlanul hosszú élete csaknem az egész 16. századon átível, olyan koron tehát, amikor a földrajzi és tudományos felfedezések feltartóztathatatlanul hajtják előre a fejlődést, amely azonban sokhelyütt erős ideológiai akadályokba ütközik. Mercator pályafutása is tükrözi ezt a kettősséget: mindvégig igyekezett összeegyeztetni vallásos hitét a földrajzi igazság keresésével, s a térképkészítő valójában szerencsésnek mondható, hogy az eretnekség gyanújába keveredve csak néhány évet kellett börtönben töltenie. Más módon is megszenvedett hivatásáért, hiszen a tárképekhez szükséges méréseket sokszor magának kellett elvégeznie, ma már elképzelhetetlenül fáradságos és veszélyes utazásokon. A térképészet ugyanakkor komoly filozófiai és természettudományos műveltséget kívánt, a kézügyességről, a matematikai-geometriai tehetségről és az általános képzelőerőről nem is beszélve. Természeti csapások, pusztító járványok, ideológiai csaták és hódító hadjáratok közepette, fiaiból méltó utódokat nevelő apaként, haláláig dolgozott befejezetlenül maradt világtérképén. Életének és munkájának körülményei és környezete szinte kézzelfogható elevenséggel társulnak föl a könyvben. Ki gondolta volna például, hogy térképeit a már akkor nagy közönséget vonzó frankfurti könyvvásáron árulták?