Xántus Jánosról; az 1849 utáni emigráció egyik jeles alakjáról, az igaz tudósról és hazafiról ír Németh Imre ebben a regényben; arról, hogyan küzdötte ki magának a száműzetés keserű kenyerén tengődő fiatal magyar az Újvilág természettudományos köreinek elismerését, és arról: hogyan jutott el, annyi viszontagság, hányattatás ellenére is álmai földjére, a Bíbor-tenger partjára. Az oly kevéssé ismert magyar utazónak méltó emléket állított ebben a művében a szerző. Részletesen és érdekesen ismerteti Xántus áldozatos, munkás életét, melynek során nagy amerikai intézmények mellett a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományos gyűjteményének is megvetette az alapját.