Nagy Gergely: Budapesti vásárcsarnokok (Dedikált!)

A vásárcsarnoknak mint épülettípusnak és intézményrendszernek a története mindenhol a városi fejlődéshez kapcsolódik. A kereskedelmet szolgáló létesítmények a legrégebbi közösségi épületek közé számítanak az építészet történetében. A polgárosodással; a városi élet kialakulásával elszakadt egymástól a mezőgazdasági termelés és a fogyasztás. Hosszú évszázadokon át a piac és a vásár alkalmas volt arra, hogy az élelmiszer-elosztás helye legyen. A többmilliós nagyvárosok kialakulásával azonban újfajta szervezett keretekről kellett gondoskodni. A lakosság létszáma olyannyira megnövekedett, hogy a település és a környék már nem tudta ellátni a városaikat. (Angliában ehhez már az egész ország is kicsinek bizonyult, és a teljes élelmiszer-ellátást kellett az új intézményhálózattal megoldani.) A korábbi kereskedelmi létesítmények erre nem voltak alkalmasak, már nem arról volt szó, hogy különféle üzleteket hogyan helyezzenek el egyetlen épületben. A XIX. századi vásárcsarnokok nem egyszerűen fedett piacok: a nagyvárosokban olyan épületek építése vált szükségessé, ahol az ősi funkció - az élelmiszervásárlás - tereit az új követelményeknek megfelelően alakítják ki. A XIX. századtól a közlekedés fejlődésének köszönhetően az élelmiszerek hajón, vasúton távolra szállíthatók. Angliát, Franciaországot és Németországot a gyarmatokon megtermelt élelmiszerekkel látták el. Ehhez azonban meg kellett szervezni az áru fogadását, elosztását, nagybani értékesítését és minőségi ellenőrzését. Ki kellett építeni a megfelelő kiskereskedelmi hálózatot. Ez a korábbitól teljesen lenyűgöző intézményrendszer megszervezését és felállítását igényelte. Európa legjelentősebb nagyvárosaiban ekkor és ezért épült ki a városlakók ellátását szolgáló vásárcsarnok hálózat.
Jóllehet a vásárcsarnoknak vannak előzményei - az ókori Róma vásárcsarnokai, a középkori posztócsarnokok, az iszlám világ bazárjai stb. -, a XIX. századi ipari fejlődés hívta életre. Ez ugyanis olyan nagy fesztávolságú tér, amilyen kizárólag az ekkor megjelenő új építési anyagok - a vas és a vasbeton - alkalmazásával lehetett építeni. Ez az új technológia új funkciójú épületek (pályaudvarok, gépcsarnokok, kiállítási pavilonok stb.) létesítését is segítette. Közéjük tartozik a vásárcsarnok is, amely a XIX. század egyik legjellegzetesebb épülettípusa.