Müller Péter: Aranyfonál

Harminchat éve vagyok egy szellemvilági Mester tanítványa.
1980. február 16. óta találkozunk rendszeresen. Mindaz; amit gyerekkoromban hittem, amiről csak könyvekben olvastam, valóra vált. Mesterem és barátom nem földi testben él. Tanít, tanácsol, vezet és szeret. erősebben a Kígyó és kereszt és a Jóskönyv megírásában segített a sugalmazásaival.
Most látta időszerűnek, hogy beszéljek találkozásunk történetéről, és főleg a tanításairól. Arra kért, adjam tovább.
Az Aranyfonál gondolatból és szeretetből van sodorva.
A magasból engedik le, és elér mindazokhoz, akik életük értelmét keresve felnyúlnak érte.
Minden írónak a saját élettapasztalata adja műveinek nyersanyagát. Az enyém a csoda, amelyről igyekeztem egyszerűen és érthetően írni.
Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól. És mindazokról a példaképeimről is, akik felismerték a szellemvilággal való összeköttetés jelentőségét.
Onnan jöttünk, oda megyünk. Szellemhazánkkal akkor is kapcsolatban állunk, ha ez egyáltalán nem tudatosul bennünk.
Összeköt minket az Aranyfonál
Tudom, hogy nincs halál. Átutazó vagyok ezen a válságban levő Földön.
A lelke mélyén mindenki tudja, hogy halhatatlan. Csak rá kell ébrednie.
Müller Péter