Az Oral History Archívum gyűjteményéből
Ez a válogatás az intézetünkben 2001 óta folyó A hatvanas évek Magyarországon című kutatási program keretében készült. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával folytatott munka a „hatvanas évek” magyarországi történéseinek történettudományi eszközökkel való vizsgálatát tűzte ki célul. Eredményeinket folyamatosan a szakmai és a szélesebb közönség elé tártuk, az összegző kötet az interjúválogatással egyidejűleg lát napvilágot. Az interjúválogatás és a tanulmányok tehát azonos indítékból születtek, ám másféleképpen beszélik el a „hatvanas évek” történetét. A kutatás egyik fontos célja volt, hogy tanulmányozza a „hatvanas évek” személyes emlékezeteit. Erre nemcsak az indított bennünket, hogy ennek az időszaknak számos erőteljes emléklenyomata él a közbeszédben, hanem a „hatvanas évek” iránt megnyilvánuló kitüntetett érdeklődés is. A korszak ma már sokkal „elevenebb” az em- lékezetben, mint az „ötvenes évek”, amely szintén viszonyítási pont volta hetvenes és nyolcvanas évek nyilvános és nem nyilvános diskurzusaiban. A ma sok tekintetben domináns, hatalmi és közvélemény-formáló pozícióban lévő generációk eszmélésének és ifjúkorának idejéről van szó, a „hatvanas évek” fontosságát nyilván ez is magyarázza. A világszerte megfigyelhető nosztalgiahullámok ma már akadály nélkül érvényesülnek Magyarországon is. Ez az időszak nálunk a Kádár-korszak kezdete, a Kádár rendszer kiépülésének és sikereinek időszaka (vagy annak tűnik), s mint ilyen, a kilencvenes években – nyíltan vagy burkoltan – a rendszerváltás és a demokratikus átmenet társadalmi és gazdasági válságjelenségeivel szemben, azokkal összehasonlítva távoli, de jobbára pozitív érzésekkel átélt múltként gondolható el.
(Rainer M. János)