Már az I. kötet bevezetésében is jeleztük; hogy az "Állathatározó" II. kötetében a világirodalomban páratlanul gazdag, 7000 rajzot számláló képanyaggal támasztjuk alá mindazt, amit az I. kötetben határozótáblák, rövid leírások alakjában írásban elmondottunk. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az "Állathatározó" olvasói ne elégedjenek meg a puszta képnézegetéssel, hanem a szövegrészek és a képek együttes használatával iparkodjanak a kezükbe kerülő állatokat meghatározni. Minden tábla felső részén a táblán levő csoport összefoglaló magyar neve és a tábla sorszáma olvasható. Minden kép mellé számot, ritkán betűt tettünk; a táblák alján, a megfelelő szám után az illető állatfaj magyar neve olvasható. Az egymást követő neveket vízszintes vonal választja el egymástól. Amennyire a hely megengedte, a számokat a képek baloldalára, vagy alájuk helyeztük el és ahol erre szükség volt, legtöbbször a kép jobboldalán a hím és nőstény jelet is kitettük. A fonalférgek és a hangyák tábláin, a 6-7., 133-137. táblákon kénytelenek voltunk az apró, azonos nemű állatokhoz tartozó részletrajzokat közös számmá összefoglalni. A hangya táblákon az összetartozó részeket több azonos ivar jellel jelöltük, sőt kétes esetben a túl közellevő szomszédos képeket könnyebb megkülönböztetés céljából vékony vonallal is elhatároltuk egymástól.