Részlet a könyvből:
VISSZA KELETÁZSIÁBA
A legvalószínűtlenebb vágyálmok is valóra válnak néha.
1920 októberében ütött-kopott szállítógőzös futott be a nemzetközi megszállás alatt álló Vladivosztok kikötőjébe. Az árbocon francia trikolór lengett; de a hajó neve elárulta, hogy német hadizsákmány: Scharnhorst. Halványarcú, lesoványodott emberroncsok várakoztak rá: négy-ötévi orosz hadifogság után hazaszállításra áhítozó hadifoglyok. A monarchia már rég összeomlott. „Nemzeti" államok keletkeztek a helyén, de itt a hajón még egyszer összetalálkozott a részeire bomlott Habsburg-birodalom minden népe és nemzetisége.
Háromezernél több embert helyeztek el a Scharnhorst fedélzetén. Háromszoros priccseken voltak az „utasok" összezsúfolva. Akik Szibéria gyilkos telét ötször is átszenvedték, - azoknak a trópusok tüze sem árthat!
Nyolc hétig tartott a hajóút Vladivosztoktól Triesztig. A legtöbb kikötőt éjjel érintette a hajó. Shanghai, a fény csodás városa, úgy villódzott felénk messziről, mint millió villanykörtével megvilágított Bábel. Bombayban az angol őrség szigorúan vigyázott rá, hogy senki el ne hagyhassa a fedélzetet. Ki tudja, milyen lázítást szítottak volna különben a hajó „gyanús" utasai? Szaigonban egy hétig állott a hajó, mert rizsszállítmányt vett fel.