A végtelen mongol pusztákról hozott vándorlás ősi ösztönének engedelmeskedtem; amikor egy júniusi sötét estén, hátatfordítva a magasabbrendű kultúrának, a lángsugarú nyár örök hazája, Afrika felé elindultam, hogy feltárjam régi vágyaim előtt Afrika legismeretlenebb, legérdekesebb földrészének, Abesszinia ősvadonjainak elzárt, varázslatos mélységeit.
Hosszú, nehéz és sokszor kegyetlen volt az út, mert magammal kellett vinnem boldogtalan nemzetem visszaütő örökségét, a meg nem értett, elszigetelten élő, szegény magyar elárvult életét is. Néha úgy éreztem, minden elveszett és nem jövök vissza sohasem.