Merán Fülöp Még ma is vadászom – “ami az önéletírásból eddig kimaradt – mindaz benne foglaltatik az idén nyolcvanéves Merán Fülöp legújabb könyvében; amely a szerző korábbi munkáinak szerves folytatása avagy kiegészítője A nemzetközi hírű, hosszú élete során a vadászati kultúráért és annak elismertetésért oly sokat küzdő, hazájában és külföldön egyaránt többszörösen kitüntetett írót – aki idehaza az idén vehette át a Magyar Vadászati Természeti Örökségért Érdemkeresztet, s akinek műveit, főként német nyelvterületen, de más nyelven is több évtizede ezrek és ezrek olvassák – immár a hazai vadász- (és nem vadász) olvasók is jól ismerik: a csákberényi családi kastély elhagyásáról a grazi, eggenbergi vadászati múzeum megalapításáig és vezetéséig ívelő, kivételesen gazdag életpályája nemcsak páratlan a maga nemében, de híven tükrözi hazánknak és vele Európa e tájékának az elbeszélő személyes sorsával mindvégig összefonódó legújabb kori történelmét annak viharaival, jobbára tragikus, ritkábban szerencsés sorsfordulóival, máig sem szűnő, a nemzete sorsáért aggódó író által azok minden pillanatát figyelemmel követő változásaival. Gyermekkorától a második évezred küszöbén is túl terjed emlékeinek, gondolatainak, benyomásaink és meglátásainak hosszú láncolata, melynek történetei, reflexiói a helyüket a kötetben külön-külön is kerek egészként megálló elbeszélések, egyben olyan, érzékeny színekkel megfestett mozaikkockák, amelyekből egy teljes (vadász)élet bölcseletének tablója kerekedik. Rajtunk áll, hogy megszívleljük tanulságait. Mert – miként az író is hangsúlyozza könyve bevezetőjében – “azoké a jövő, akik tisztelik őseiket, és tanulnak elődjeiktől”!” Gellér Tibor