"Én csak olyan barkácsoló ember vagyok; aki muszájból passiózom az irodalommal - írja Móra -, mint ahogy öreg parasztok passzióznak esős délutánokon az eresz alatt. Fölveszne egy darab fát a kerítés mellől, egy rossz kapanyél darabját, egy hempergő lécet, egy foglalkozásnélküli lécet, egy foglalkozásnélküli deszkát, aztán azt elkezdik fúrni, faragni a bicskával. Ha az ember megkérdi tőlük, hogy »Mi lesz az, Péter bácsi«, akkor azt mondják, hogy »tudja a Jézus«, vagy »a fene jobban tudja«, vagy »ami lönni akar«.
Aztán addig barkácsolnak rajta, míg vagy borotvatok lesz belőle, vagy szép rozmaringos faskatulya, vagy kanál, vagy gyerekfütyülő, vagy hurkacövek. Egyszóval, ami lenni akar a dolgok belső természete szerint, vagyis ami lehet aszerint, hogy puha-e a matéria, vagy kemény, meg hogy a bicska hogy fogja."