A "Toszkana bölcsessége" kísérlet arra; hogy emlékeztessük magunkat az élet határtalan szeretetére, az egyszerű dolgok adta izgalmakra, a mindennapok ünneplésére, az örömre, amit az emberektől kapunk, és az örömre, amit mi magunk adunk.
Máté Ferenc nem egy karosszékben ülő, a bölcsesség gyöngyeit szóró dilettáns egy toszkán villa kandallója mellől, hanem egy valóságos felfedező, aki megélte mindazt, amiről ír és beszél. Amikor barátainak Toszkánát említi, általában vágyakozó sóhajtással reagálnak. Ha szégyenlősen hozzáteszi, hogy egyébként a hegyek között olajfák és egy szőlőültetvény árnyékában él, a megszokott reakció az, hogy "én is erről álmodom."
Az író nem titkolt célja, hogy felébressze a bennünk lakó toszkánt napjaink viharos és durva időszakában. Leckéket kapunk tőle, sőt keserű pirulát is egy kanál mézben, mert Máté Ferenc megmutatja, hogy az ÁLOM nem arról szól, hogy HOL, hanem arról, hogy HOGYAN. Természetesen megkapjuk a receptet, hogy mi is részesei lehessünk a tökéletes elégedettségnek.
Az összetevők: béke, nyugalom, természeti szépség, családi összetartozás és persze az étel meg a bor. Toszkánában ennyi elég a valódi boldogsághoz.
Ez a könyv nem pusztán egy memoár az áloméletről Toszkánában, hanem egyben felhívás is, hogy minél előbb lépjünk ki abból a nyomasztó életből, ami körülvesz bennünket, és teremtsük meg saját idilli környezetünket, amiben végre mi is élvezhetjük a mindennapok egyszerűségét.