A könyv 1933-tól 1945-ig, a II. világháború végéig mutatja be egy német ejtőernyős életét; küzdelmeit. Martin Pöppel önként jelentkezett a formálódó új fegyvernemhez, mert úgy gondolta, önkéntesként négy év helyett csupán két évig kell szolgálnia. Önéletrajzában Pöppel részletesen bemutatja az ejtőernyős-alapkiképzés körülményeit és a későbbi legjelentősebb német légideszant-hadműveleteket. (1939: Lengyelország, 1940: Hollandia és Narvik, 1941: Kréta, 1941/1942/1943: Oroszország, 1943: Szicília és Dél-Olaszország, 1944: Normandia, 1944/1945: Hollandia/ Alsó-Rajna vidéke.) Pöppel a Rajnánál fejezte be háborús szolgálatát, amikor a 6. ejtőernyős-hadosztály fogságába esett. Angliában töltötte hadifogságát, ahonnan 1945-ben tért haza. A könyv lapjain végigkísérhetjük egy német ejtőernyős mindennapjait, s azt, hogy a buzgó, vakmerő, önelégült újonc miként érik megfontolt, bátor, felelősségteljes parancsnokká, majd a háború végére fásult, kiábrándult veteránná, akinek az a legfontosabb, hogy emberei biztonságban hazakerüljenek.