Az amerikai írónő első, ausztráliai bennszülöttek között töltött izgalmas kalandjainak leírása után (Vidd hírét az Igazaknak) második kötetében is ebbe a messzi, különös világba kalauzolja olvasóit. Morgan e művében is fájdalmas szeretettel ír Ausztrália őslakóiról, akiket két évszázad módszeres diszkriminációja szinte emberi mivoltuktól is megfosztott. Regényének hőse egy ikerpár, akiket születésük után néhány órával örökre elválasztanak egymástól – a kislány egy ausztráliai árvaházba kerül, a kisfiút egy amerikai házaspár fogadja örökbe. Mindkettejük gyermekkora sivár, szeretet nélküli. A Beatrice nevet kapott lány felnövekedve egy szállodában cselédeskedik, de gondolataiban mindig ott motoszkál, mennyire szeretné megismerni őseit és azok szokásait. Otthagyja munkahelyét, és elgyalogol a kietlen sivatagba, ahol találkozik egy bennszülött néptörzs maradványaival. Éveken át közöttük maradva megtanulja mindazt az évezredes bölcsességet, amelyet aztán jóval később átadhat időközben rossz útra, sőt börtönbe került és életfogytiglanra ítélt ikertestvérének. A lány a bennszülöttek jogaiért harcolván utánajár, hogy Amerikában elítélt fivérét – akiről mellesleg soha nem tudja meg, milyen vérségi kapcsolat fűzi őket össze – Ausztráliába hozathassa, hogy az övéi között lehessen. Feltárja előtte az Örökkévalóság filozófiáját, amely reményt adhat minden elnyomottnak ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, és a célt, amelyért érdemes élni.