Zuhogó szeptemberi esőben fiatal lovasember vágtat az esztergomi országúton. Az erős széllel szemben nehezen halad. Veri az eső; csapdossa irgalmatlanul, de most nincs idő arra, hogy valamelyik útmenti tanya védelme alá húzódjék. Rohanni kell a nagy viharban, mert ennél sokkal veszedelmesebb vihar kerekedik most valahol Felső-Magyarországon... S ha késik a lovas, könnyen fejét vesztheti.
A város falai már előtünedeznek a szürkületben. A paripa hosszabbra veszi a vágtát. Még egy kanyarodó és a várkapu előtti őrszemet is csaknem elsodorja rohanásával.
- Hova-hova, fickó! Tán valami baj van az császárral? - tartóztatja fel a lovast az egyik őrtálló.
A tajtékzó paripa felágaskodik, amint gazdája hirtelen megrántja a zablát. Aztán nagyokat prüszkölve, egyhelyben táncolgat.
- A császár hírnöke vagyok. Bottyán János ezredes uramat keresem. Mutassa meg az utat, öreg!