Kefalónián minden békés: erdő borította hegyek, ezüstös olajfaligetek, dúsan termő szőlőskertek, szikrázó napfény és mélykék tenger, kedves, vendégszerető emberek – s a regény hősének, aki itt apja, Aldo Puglisi százados emlékét keresi, ez az „idilli” görög sziget mégis komor, tragikus, félelmetes. Mert kutatása során döbbenetes erővel bontakozik ki előtte a második világháború egyik elfelejtett epizódja. Kilencezer olasz katonát öltek meg itt a németek. Fegyverüket letevő, békére vágyó katonák, s Aldo Puglisi és a kis görög tanítónő fájdalmas szerelmének temetője ez a sziget. A Távolabbi állomások egy vidéki állomásfőnök fiának lírai visszaemlékezése családjuk életére, s egyúttal szellemes, ironikus rajz a háborús évek Olaszországáról.