M. Kalinin: A szovjetnép erkölcsi arculata

Az új erkölcs alapjai

Az erkölcs vagy etika az emberi társadalom keletkezésének kezdetétől fogva van és a gazdasági fejlődés hozza azt magával; természetesen nem automatikusan, hanem utólag, mint a jogot, a vallást, vagy az emberi társadalom bármely más ideológiai felépítményét. Az emberi társadalom hajnalán az erkölcs a létviszonyokból nőtt ki és gyakorlatilag az emberek viselkedésének meghatározott szabályai szerint fejlődött. Ezeket a szabályokat természetesen nem jegyezték fel törvénykönyvek, kőtáblákra sem vésték, mert abban az időben írás még nem létezett: az akkor élő emberek számára azonban ezek a szabályok nem kevésbbé kötelezőek voltak, mint a mi számunkra ma, az írott törvények paragrafusai. A közösséghez, a törzshöz, a családhoz való viszony, a férfiak és nők egymáshoz való viszonya, a létviszonyok meghatározott, kötelező, általános elfogadott psychológiai szabályokká váltak, létrejött a társadalmi erkölcs.
Az emberi társadalomnak osztályokra való oszlásával, az állam megjelenésével az erkölcs is osztályerkölcs lesz, erős fegyverré válik az uralkodó osztályok kezében az elnyomott tömegek leigázására. Engels azt írta a kapitalista társadalomról, hogy abban legalább háromféle erkölcs van: "a feudális arisztokrácia, a burzsoázia és a proletáriátus" erkölcse. Mivel a társadalom mindeddig osztály ellentétekben fejlődött, az erkölcs is mindig osztály erkölcs volt: s ez az osztályerkölcs vagy igazolta az uralkodó osztály uralmát és érdekeit, vagy pedig visszatükrözte az elnyomott, de már eléggé megerősödött osztály felháborodását ezzel az uralommal szemben és védte a ma elnyomottak jövendőbeli érdekeit."