A világirodalom egyik legnagyobb szatirikusának műveiben káprázatos tarkaságban kavarog az ókor sokféle hagyományú népeinek; görögöknek, rómaiaknak, szíreknek, egyiptomiaknak egybeolvadó világa. Lukianosz, aki szíriai vándorszónokból lett a görög irodalom egyik betetőzőjévé, otthonosan mozog a fecsegő szónoklattan-tanárok, a szélhámos álfilozófusok, nagyképű újgazdagok, vacsorára leső talpnyalók, gazdag szeretőre vadászó fiúk és lányok és a tudomány százféle tehetségtelen akarnokának világában, de semmivel sem idegenebbek tőle a klasszikus és keleti kultúrák mítoszai és vallási szokásai, szent és profén törénetei, a régi és egykorú irodalom és képzőművészet csúcspontjai, az antik humanisztikus műveltség leglényegesebb alkotóelemei. Egyforma biztonsággal kezeli a vers és próza, képzelt szónoklat és fiktív levél, novella és dialógus műfaját, ahogy az antik irodalomnak szinte valamennyi stílusirányát, kifejezési formáját is problémátlan könnyedséggel tudja a maga szolgálatába állítani minden hazugságot kérlelhetetlnül nagyító alá vevő írásaiban. Istenek és halandók, élők és halottak, császárok és hetérák egyenrangú szereplői annak az antik hiúság vásárának, amely a Lukianosz-művekben életre kel. Az olvasó gyakran szinte kortársának érzi támadásainak célpontjai, hazugság-gyűlölő iróniájának szenvedélyessége, és írásművészetének friss eszközei miatt.