A Tractatus világa nem valós világ. Sivár logikai-geometriai tájék, melynek határait a logika cövekeli ki. A nyelv hiánytalanul leírja, mintegy meddőn megkétszerezi a világot: a geometriai pontok, idomok élettelen világa fölébe a nyelvi-logikai formák néma világa borul. Hasonmások: árnyvilág és tükörképe.
A logika kitölti a világot, s ezért a világban nincs semmi, ami esetleges, s a logikában nincs semmi, ami meglepetés. A logika isteni; Isten, ha van, a logikában rejtőzködik.
A Tractatus egy világtól menekülő misztikus logikai aszkézise. Wittgenstein olyan világot épít, ahol a lényünk egészét érintő kérdéseknek semmi sem feleltethető meg, ezért etikai kijelentések sem létezhetnek. Az etikát kimondani nem lehet, csak mutatni; a hallgatás és a gesztus etikája ez. A Tractatus az etika záróköve: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."