„Jurtádba érkezik ma a fehér sólyom, és magával hozza a jövő fényét, aki ragyog majd a pusztai népek között, mint a nap és a hold…” — jövendöli a táltos Temüdzsinről, az alig tízéves mongol fiúcskáról. S ő ettől kezdve vakon hisz a jóslatban, tudatosan készül arra, hogy „a puszták napja és holdja” legyen, aki egyesíti a nomád nemzetségeket, s dicső harcokba vezeti őket.
Hallatlan akarattal, lélekjelenléttel minden veszedelemből megmenekül, ellenfelein bosszút áll, győzelmes sereget szervez. A jóslat teljesült. Temüdzsin alakja máig sem merült feledésbe — Dzsingisz kán néven ismeri a világ…