Egy modern városban; ilyen zsúfoltság és népsűrűség mellett egy pestisjárvány úgy elterjedhet, mint a tűzvész. Érti? — mondja elcsigázva a népbiztos.
- Rendben! - pattan föl a Magasrangú. - Segítünk. Segítünk listázni meg likvidálni is.
A népbiztos megrökönyödik.
- Nem, nem, itt csak karanténról van szó. Likvidálni nem kell. Késlekedés nélkül be kell gyűjteni és el kell különíteni mindazokat, akik érintkeztek a beteggel. Azonnal. Minél előbb, annál több az esély, hogy meg tudjuk állítani a járványt.
A Nagyon Magasrangú Személy gőgösen végigméri a népbiztost, és enyhe gúnnyal feleli:
- Abban is segítünk. Arra is vannak eszközeink.
Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást.
Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat.
A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg