Annyit írtak már a brit különleges alakulatokról; melyekkel Churchill „lángba akarta borítani” Európát, hogy nem sokan tudják, valójában a németek voltak az elsők az irreguláris hadviselés II. világháborús történetében. Két nappal a háború kitörése előtt lengyeleknek álcázott német kommandósok foglaltál el a határ stratégiailag fontos pontjait. Az elkövetkező három évben Canaris tengernagy emberei, a brandenburgiak – a különleges alakulat mér akkor létezett, mikor a brit vagy amerikai kommandók felállítását még nem is tervezték – jelentős szerepet játszottak Hitler hadműveleteiben. Ők foglalták el a kulcsfontosságú Meuse-hidakat 1940-ben, átkeltek az afrikai sivatagon, hogy fellázítsák az egyiptomi hadsereget az angolok ellen, szabotálták a dél-afrikai gyémántbányák termelését, támogatták az IRA-t és a walesi nacionalistákat. Canaris kegyvesztetté válásával egy időben új kommandóparancsnok tűnt fel: a Jagdkommando „vezére”, Otto Skorzeny, aki kiszabadította az olasz diktátort, Mussolinit, s elrabolta a magyar kormányzó, Horthy Miklós fiát. Leo Kessler sodró lendületű, izgalmas írásában a német különleges alakulatok legfontosabb akcióinak történetét mutatja be. Bár azok, akikről a történet szól, a vesztes oldalon harcoltak, Kessler kellő tisztelettel adózik bátorságuk és hűségük előtt: hiszen tovább harcoltak hazájukért, még akkor is, amikor tudták, minden elveszett. Leo Kessler írói álnéven Charles Whiting számos háborús regény szerzője. A 20. század hadtörténete sorozatban eddig két könyve jelent meg, a Skorzeny és a Werwolf.