Lénard Jenő (született Eugen Isak Levy) Dhammó című műve a magyar nyelvű buddhista irodalom egyik alapvető alkotása, amely eredetileg 1911-ben jelent meg. A mű célja, hogy Gótama Buddha tanításait a lehető legtisztább formában mutassa be a hazai olvasóknak.
A munka mélyrehatóan elemzi a buddhista filozófiát.
Bevezetés a Buddhó tanába – a tan alapfogalmait és bölcseleti hátterét tisztázza. Lénard különös figyelmet fordított a terminológiára: a szanszkrit helyett a páli nyelvű kánont vette alapul, mivel azt tartotta pontosabbnak. A kötet tartalmaz egy megemlékezést Kőrösi Csoma Sándorról is.
A szerző orientalistaként és filozófusként törekedett arra, hogy a tanítást ne vallásként vagy etikaként, hanem koherens filozófiai rendszerként mutassa be.