A Star Trek világa 1966 óta bilincseli le a romantikus lelkületű; természettudományos "érdeklődésű nézők százmillióit - életkorra való tekintet nélkül.
A Nagy Expedíció célja idegen életformák felfedezése, és persze az ismert „hazai" világ újraelemzése. Ám a sci-fi eposz nagy kérdése valójában ez: mire"lesz képes az emberi tudomány, mikor lesz rá képes, s ha, akkor mi jó sül ki majd belőle? Másként: mekkora az univerzum, mennyit ismerhetünk meg belőle, hogyan és meddig juthatunk el benne? És vajon mi vagyunk-e egyedüli lakosai? Krauss, legilletékesebbként,: ezeket a problémákat taglalja szellemesen, és ami fő, közérthetően. E könyv szerkesztése során váltottunk néhány e-mailt, kedvcsinálóul álljon itt az egyik:
„A Star Trek fizikájában Ön ezt írja: »Alig hinném, hogy egyedül vagyunk. Ráadásul, mint ezt már említettem, a legtöbb 1-es populációhoz tartozó csillag előbb keletkezett, mint a mi Napunk - akár 5 milliárd évvel is korábban. Gondol hatjuk,, hogy [...] intelligens élet nagyrészt már előttünk is létezett.« Eszerint létezhetnek a miénknél mérhetetlenül régebbi és érettebb civilizációk.
Ha így van, lehetséges, hogy rendelkeznek elegendő energiával, hogy görbítsék a teret, vagy féregjáratokat tartsanak nyitva. Már most is lehetnek nálunk, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy mára kihaltak bolygónkról." Lawrence M. Krauss válasza: „Alapjában véve nem lehetetlen, de tekintettel arra, hogy a Tejútrendszerben akár 400 milliárd naprendszer is létezhet, nem könnyű elképzelni, miért éppen ide jönnének...