Egy falu, Cserépfalva megbolygatott vasárnapja és következménye áll a történet középpontjában. A templomba felgyülekezettek fordulnak szembe papjuk fenyegetőzéseivel a maguk módján. Ebből a harcból, másik vasárnapig, az árván hagyott nép és a templomnak történelemmel felmagasztosított falai kerülnek ki győztesen.
Tartalmában a két háború közti falu néprajza, gondolatvilága, egész életvalósága nyer bemutatást olyan megfigyelések leírásában, amik eddig nem kerültek megörökítésre. A benne szereplő kemény, száraz, reális, de a maguk világában érző, szenvedő, indulatokkal teli embereken megérzik a százados elnyomottság, a sok nyomor, s bennük van a lázadás lelke is: a forradalom ereje. Felettük az ég végtelen búrája, alattuk a szikes, mostoha föld, körülöttük az ítéletre rohanó élet, de előttük a jövő, amelyért harcolnak.
Ez a regény évtizedeken át íródott, formálódott, tehát mint életmű kerül itt az olvasók kezébe. Bevezető néhány fejezete 1947-ben egyszer már megjelent és akkor egyértelmű elismerést váltott ki a falut kedvelők közt.