Részlet a kötetből:
A kutatás feladatai és nehézségei
Ez a könyv a magyar nép életének egyik válságos szakaszáról íródott. Népkönyvnek szántam; s éppen ezért nagyon megmértem minden mondatát. Célom az volt, hogy megmutassam népünknek az egykori nyers valóságot: íme, így élt ezelőtt ezer évvel a magyar pásztorember, a kétkezi munkás, a földmíves, íme, ilyen volt a család élete, lakása, munkája, étkezése, földje s állatállománya, s íme, ilyen volt halála és a mindenségről alkotott hite. Ezt a célt csak részben tudtam elérni. Amit ebben a könyvben megírtam, az nem egy ember munkája, nemcsak az én munkám, hanem egy népé s a belőle elindult, de örökké rá figyelmező fiaié. Nem is egyik napról a másikra íródott, hanem sok kutató lassú munkájával terebélyesedett, s tudásunk javarészét éppen attól kaptuk, akiről e könyv szól: a magyar néptől. Az, aki ezt a munkát elolvassa, látni fogja, hogy a kutatás még nincsen befejezve, szinte azt mondhatnók, hogy sokkal több az, amit nem tudunk, mint amit sejtünk, vagy éppenséggel biztosan állíthatunk. Mégis vagyunk már annyira, hogy megkísérelhetünk egy számadást. Ezzel a számadással nem csupán az volt a célom, hogy az egykori élet sokrétűségét megmutassam, hanem azt is meg akartam mutatni, hogy miképpen dolgozunk, hogyan érünk el a tudományos kutatásban olyan eredményeket, amelyekre rámondhatjuk, hogy végre megtaláltuk az egykori valóság egy darabját.