Az utóbbi években megszoktuk, hogy a „nyers” tényekből építkező művészi alkotások, illetve az önéletrajzok, emlék- és ellen emlékiratok, levelek, naplók bevonultak a sikerkönyvek közé. Könyvesboltok és könyvtárak polcairól gyorsan és nyomtalanul eltűnnek, szó szerint rongyosra olvassák őket. Ez akkor is figyelmet érdemelne, ha kérészéletű divat lenne, de de a jelenség tartóssága és méretei mást mutatnak. Az úgynevezett művelt nagyközönség ízlésének áthangolására gyanakodhatunk, ami az információkeresés új vonásaihoz vezet el. A felgyorsult világtörténelmi változások pozitív és negatív velejárói következtében a közönség tagjai tudatára ébredtek: túl sok minden történik körülöttük, ám túl kevésről van igényüknek megfelelő hiteles ismeretük. Az az igényük alakult ki, mintha a szüntelenül ömlő ismeretanyag önállósulna és többé-kevésbé jól záródó szigetelőrétegként működne. A figyelmet inkább magára hívja fel, semmint arra, ami valóban történt, amihez a lehető legközelebb kellene férkőzni, hogy az ember tisztán láthasson.