Ez a kötet a zuzmók; mohák és harasztok változatos csoportjait mutatja be. Utóbbiak korpafüvekre, zsurlókra és páfrányokra oszthatók. A legtöbb faj, különösen a zuzmók és a mohák, kis termetűek, ezért nagyító nélkül nehezen vagy egyáltalán nem határozhatók meg. Alkatuk szépsége, sokfélesége nem érzékelhető oly közvetlenül, mint a virágos növények szín- és alakgazdagsága. A csoport és faji bélyegek felismerése, de különösen az életmód és a spórás szaporodás megértése teljesen más fogalmak ismeretét igényli, mint amelyeket a számunkra megszokott és hozzánk jóval közelebb álló virágos növényeknél már elsajátítottunk. E fogalmakat a képeket kísérő bevezető sorokban és a könyv végén lévő kisszótárban (280. o.) magyarázzuk meg az olvasó számára. A sok zuzmó- és mohafaj színes képének a tanulmányozása is tanulságos. A szakember sem tud minden fajt meghatározni a fotók alapján, bár ezek számos alaktani jegyet megmutatnak. Ezért a határozásnál használni kell a fajleírások melletti szövegközi rajzokat is. Ha a figyelmünket ezekre az élőlényekre fordítjuk, amelyeket egyszerű vagy - mai ismereteink alapján nem a legtalálóbban - „alsóbbrendű növényekének neveznek, akkor - egy új világ tárul fel előttünk: a természetes életközösségeknek eddig nem látott, nem érzékelt tartománya. A természet rendszerében - és így az ember számára is - ökológiai szempontból roppant nagy jelentőségű élőlényekről van szó! A múlt század második felében fedezték fel, hogy a zuzmók kettős lények. A zuzmóban a gomba és az alga tartós életközössége valósul meg. Kereken 16 000 fajuk ismert.