Népművészetünk legelhanyagoltabb tájaira vezet e könyv: a reneszánsz és a barokk idején Európa-szerte oly divatos festett bútor egyik legkeletibb előállítási helyének; a vargyasinak műhelytitkaiba nyerünk bepillantást. A szerző nemcsak bemutatja e míves központot, hanem lépésről lépésre, motívumról motívumra elénk tárja, hogy a székelység - mint annyi más népművészeti ágban .- a bútorfestés terén is miként ülteti át a maga sajátos formanyelvére a nagy európai művészeti áramlatok kifejezési eszközeit.
Külön érdekessége a könyvnek a bútorfestő-asztalos Sütő család bemutatása. Ez a páratlan folytonosságú míves dinasztia a XVI. század második felétől apáról fiúra örökítette szakadatlanul a nemes mesterség minden szépségét, titkát a festékreceptektől a legkifinomultabb vonalakig és színharmóniákig, sőt diszharmóniákig. Munkássága nyomán Vargyast a székely bútorfestő-központok között nemcsak az egyik legelőkelőbb hely illeti meg,' de kisugárzó hatása nyomán joggal beszélhetünk egy sajátos ízlésű, sőt saját kánonok szerinti vargyasi bútorfestő iskoláról.
Kós Károly könyve az első monografikus jellegű híradás e kivételes jelentőségű népművészeti műfajról.