Kiadónak; szerkesztőnek jól meg kell gondolnia, ha ilyen jellegű új művel jelentkezik, mint a világirodalmi kisenciklopédia: milyen közönségigényket akar kielégíteni? Mire való az a hatalmas szervező munka és szervez energia, ennél a műnél 214 szakember munkája, ami egy ilyen kézikönyv megteremtéséhez kell?
Ezt a világirodalmi kisenciklopédiát napjaink olvasó emberének szántuk, mégpedig az olvasók minél szélesebb körének, és a mű elkészülte után úgy gondoljuk: olyan irodalomtörténeti és esztétikai információs anyagot tartalmaz, olyan formában és terjedelemben, ami alkalmassá teheti a vállalt feladat betöltésére.
A mai magyar olvasók igényeit akartuk kielégíteni, ezért valóban az egész világ íróiról és irodalmairól, összesen 3182 íróról és majdnem száz irodalomról igyekeznek tájékoztatni a rövidebb-hosszabb lexikon-cikkek, nemcsak az ún. "nagy" európai nyelvek íróiról és irodalmairól, mint a régebbi világirodalmi lexikonok tették. Ugyanezért természetesnek tartottuk azt is, hogy részletesebben a napjainkban leginkább olvasott könyvek íróiról, a múlt és a jelen világirodalmában az emberi haladás, a szocializmus eszmevilágát képviselő írók pályájáról, műveiről tájékozódhassanak ebből a Világirodalmi kisenciklopédiából az olvasók.
Miért nevezzük enciklopédiának a hazánkban, Közép-Európában szokásos lexikon helyett? Azért, mert a mű lexikális első része után a világ irodalmainak történetét vázlatosan bemutató, enciklopédikus jellegű rész is következik.
Megemlítjük még, hogy igen sok cikknél megtalálja az olvasó az író arcképét és a további érdeklődés kielégítését segítő szakirodalmi tájékoztatásokat is.
Szeretnénk, ha szerkesztőink és íróink munkájának eredményéből kiderülne az, amiről Babits Mihály írt irodalomtörténetének bevezetésében:
"Az igazi világirodalom... olyan egész az, amihez mindenestől közünk van, mert a saját kultúránk, a saját irodalmi életünk is hozzátartozik és nélküle meg sem érthető."