Van-e asszír nemzet; élnek-e még asszírok? Aki ismeri a Közel-Kelet történelmét, tudja, hogy a mai Szíria az egykori Asszír Birodalom nevét viseli; hogy a szír kereszténység egyik ága asszírnak (_ajszori_) nevezi magát; s bár a XX. században sokukat elüldöztek ősi lakóhelyükről, a szétszórattatásban (Európa, Amerika, Ausztrália) nyelvi-egyházi nemzetként szerveződnek, van költészetük és politikai programjuk. A zsidók _fogság_ának (diaszpora) két évezrede sem bomlasztotta fel a héber Bibliában gyökerező hagyományt, hogy a zsidóság: nép. Ebben a kötetben _Meddig él egy nemzet_ címmel néhány olyan tanulmányt gyűjtöttem össze, amelyek az ókori Kelet népeinek sorsával foglalkoznak. A nemzet – tág értelemben, mint angolul a _nation_ - történeti látószögében nem örök nemzeteket látunk. Éppen a változás a legfőbb tényező a nemzetek életében: folyamatosan változik a népesség összetétele (genetikailag homogén népek nincsenek), változik a nyelv, változhat a terület, az elnevezés, a vallás, változik vagy váltakozik a többségi és kisebbségi helyzet, sűrűn változnak a politikai határok, a magasabb szintű egység (integráció), amelybe tartoznak. Felbukkan a tanulmányokban azoknak a neve is, akik tettek valamit a történelemben nemzetük sorsának alakításáért vagy éppen a nemzet fogalmának tisztázásáért: Idrimi és Abdi-Asirta, Ábrahám és Dávid király, Szemiramisz és Nebúkhadreccar, Mar Simún Dinkha és Mar Simún Szulaqa, Moses Mendelssohn és Löw Lipót, Ady Endre és Szűcs Jenő