Az európai finnugor nyelvcsaládhoz tartozó magyarok a kilencedik század végén (896-900) vették birtokukba mai hazájukat; a Kárpátok medencéjét. Ez a lovasnomád törzsszövetség - melyet a különböző nyugat-európai krónikák "hungarus"-nak neveztek - a Dnyeper és a Dnyeszter közötti legelőkről húzódott nyugat felé, részben kitérve, részben menekülve egy másik, harcias nomád nép, a besenyők elől. Az út, amelyet a magyarok megtettek, nem volt ismeretlen a népvándorlás mozgalmas korának keletről nyugati irányba vonuló népei előtt: hasonló utat tettek meg többek között a negyedik században a hunok, a hetedik században pedig az avarok.