„Könyvem hosszú vajúdás szülötte. Megírásához sokáig hiányzott a kellő elszántság" - írtam már több mint harminc esztendővel ezelőtt Az Ördöngöstől a Hortobágyig című zsengém fülszövegében. Nyugodtan hozzátehetem; bizony az önbizalommal is híján voltam abban az időben. Első könyvem kedvező fogadtatása azonban feloldotta bennem a görcsöt, bátorított és további munkára serkentett: sorra jelentek meg újabb és újabb könyveim, ha jól számolok, eddig tizenhárom.
Vadászírói munkásságomat bevezető ama fülszöveget a következő két mondattal fejeztem be: „Életem egyetlen nagy szenvedélyének a vadászatot tekintem, és anyagi viszonyaimhoz mérten aránytalanul nagy tételeket teszek áldozati oltárára. Ily módon jutottam sok szép emlék birtokába, felejthetetlen vadászkalandokhoz, erdők madárdalához, rétek illatához. Ezeken szeretnék osztozni könyvemben, négy ország többnyire messzi földön híres vadászmezejére kalauzolva el az olvasókat."
Máig sincs okom ezen a két mondaton sokat változtatni, inkább csak kiigazításra szorulnak. Szenvedélyem változatlanul lobog bennem, és kiélésének érdekében változatlanul készen állok a tőlem telhető legnagyobb áldozathozatalra, viszont a négy ország helyett ma már négy földrészről, azon belül húsz országról beszélhetek.