Útravaló az olvasónak ez a pár sor; apró térkép az utazónak, aki ismeretlen országba megy.
Ez a könyv a múltról szól a jelennek, s a jelenről a jövőnek. A szavak és képek kiegészítik egymást, a szavak csonkák képek nélkül, a képek rejtélyek szavak nélkül. Miből lesz egy ember, honnan jön és hová megy? Erre próbáltunk felelni, persze tökéletlenül, mert erre nem egy év munkája kellene, hanem tíz esztendőé, és nem ennyi kép, hanem a sokszorosuk. Egy közép-európai családnál már a dédszülők is az őstörténetbe tartoznak, marad a „családi emlékezet”, ami egy kicsit mítosz, egy kicsit mese, egy kicsit valóság. Hogy W. S. anyai ősei, a Blaskovichok a szebeni rácoktól származnak, erről már csak a fiatal W. S. egy-egy fényes szemvillanása árulkodott. Hogy üknénikémet és bácsikámat Josephinnek és Napóleonnak hívták emlékeztetőül a francia múltra, ez valóság, de hogy radikális nézeteik a francia forradalom visszfénye-e, erre nincs bizonyíték.
A szebeni rácokat valószínűleg a szebeni szászok szelídítették meg, míg lettek latinos műveltségű felvidéki família, amibe debreceni magyar lány került, Nelli nagymama, vagyis Nagy Kornélia, W. S. anyai nagyanyja. W. S. apai őseinek több közük volt a földhöz, gazdálkodó falusi kisnemesek, Vécseyek, Döbrössyek, összekomásodva a Kisfaludyakkal. Világuk a Dunántúl, A kérők és a Himfy-strófák világa.
Igyekeztünk a képeket úgy egymás mellé illeszteni, hogy egymásból nőjenek ki, mint a fák gyűrűi. Amint a fa gyűrűi elárulják, szárazság, katasztrófa vagy nyugodt fejlődés jutott-e az éveknek, úgy a művészi teljesítmény ingadozása, kiugrása is árulkodik az időjárásról, mely érte.
Organikus, élő könyvet szándékoztam létrehozni. Az emberi dráma szereplői nem szerepet recitálnak, hanem önmagukat mondják. Életben és művekben is.
Károlyi Amy